12. London szíve

Sziasztok!

Tudom, csúsztam egy napot:$$ A hétvégém kicsit zsúfoltabbra sikeredett mint szerettem volna:$$
remélem azért tetszeni fog ez a rész :$$
és aki olvassa a Szent Johanna Gimit 8 az ne feledje pénteken  és SZOMBATON megjelenés!!*-*♥

Jó olvasást!*-*♥

UI: elképzelhető, hogy a következő rész is majd hétfőn jön, mivel szerintem, majd csak harapófogóval lehet tőlem elvenni a könyvet...vagy azzal sem :P ♥

Azt mondják minden változik. Az idő, a különböző ember által alkotott kütyük, az emberek személyisége , minden. Vagy nem is változik,minden csupán csak az emberek? Vajon ez a változás törvény szerű? Mindenkinek meg kell változnia egyszer? És ha igen, akkor meg van szabva, hogy mikor, meddig következhet be ez a  folyamat? Vannak ennek egyáltalán jelei? Egyik reggel felébredsz és más vagy? Inkább ez egy hosszú folyamat? Mit kell ilyenkor érezni? Miért érzem úgy, hogy én nem változok semmit, de körülöttem mindenki igen? Hogy van ez??
Ilyesféle magas röptű gondolatok keringtek a fejemben, miközben a nappaliban ülve bámulom a lenémított tévét és kevergettem a reggeli teámat. Mostanában szinte minden reggel teát iszom, hmm lehet, hogy vérbeli angol lettem? Mondjuk tejjel még nem próbáltam, majd idővel arra is sort kerítek.:)
Hirtelen a telefonom vadul csipogni kezdett, még szerencse, hogy épp a zsebemben volt különben tuti mindenki fel kelt volna, nem hogy a házban de még a környéken is.
Az SMS - amit kaptam- nem volt hosszúnak mondható, mégis könnyek szöktek a szemembe.
„Láttalak tegnap, néha egészen tűrhető voltál. Lili”
 Jó nem nevezhetném épp a  leg szívet melengetőbb szövegnek, de mégis annyira jól esett, hogy  a húgom rengeteg idő után ismét írt, hogy az leírhatatlan. Nem nagyon tudtam mit írhatnék erre, így csupán egy rövidke szót küldtem el, de azt tiszta szívemből!
- Mit nézünk – huppant le mellém Amy.
- Nem tudom – vontam meg a válla és a néma tv-re emeltem könnyes tekintetem ( hű be költőien fogalmaztam :))
- Ahham – válaszolta a barátnőm, fel sem pillantva a telefonjából. Felvont szemöldökkel fordultam a megállás nélkül pötyögő barátnőm felé. Aztán mielőtt megkérdezhettem volna kivel SMS- ezik, felnézett a telefonjából és várakozó pillantásokkal nézett felém.
- Emma? – kezdte, aztán megrázta a fejét és valami egészen más  fény csillant fel a szemében. – Készülj, ma megyünk várost nézni! – értetlenül meredtem rá – Na ne vágj már ilyen fejet! Tudom, hogy itt laksz már egy hónapja, de még nem ültél a London Eye –on nem láttad a Tower - Bridge-et szétnyitva és nem hallottad a Bing-Bent szóval, nyomás öltözni fél óra és indulunk! – jelentette ki és ellent mondást nem tűrve fel tuszkolt a lépcsőn. Mielőtt rá csapta volna a kezemre az ajtót még kiszúrtam, hogy újabb SMSt kapott, érdekes napnak ígérkezik.

Éppen a ma készült képeket csodáltam a London Eye előtt lévő végtelen sorban. Amy vadul írt az újabb üzenetét egy titokzatos személynek, akivel egész nap tartotta a kapcsolatot. A nap kivételesen látszott, egy felhő sem volt az égen. Csodás nap volt. Elmélkedésemből egy ismerős hang szakított ki:
- Emma? – kérdezte a hang.
- Igen? – fordultam hátra a titokzatos hang gazdáját keresve. Legnagyobb meglepetésemre Adammel találtam szemben magam. – Adam, Szia! – örültem meg neki.
- Szia! – köszönt repülős társam is.
- Emma gyere már, halad a sor! – szólt rám Amy, majd meglátta Adamet és kérdőn fordult felém.
- Amy, ő itt Adam, akivel egy gépen jöttem a válogatóra ő is épp egy válogatásra tartott, csak ő focizik és mivel itt találkoztunk, gondolom sikerült neki bekerülni – mosolyogtam a barátnőmre, majd az „új fiú felé fordultam”: - Adam ő itt Amy, aki a legutóbbi találkozásunk óta a legjobb barátnőmmé avanzsált. – Amy mosolyogva nyújtotta a kezét Adam felé, majd megakadt a szeme a kezében tartott vattacukron.
- Az honnan van? – kérdezte le sem véve a szemét a nyalánkságról.
- Onnan – mutatott egy kis sátor irányába Adam.
- Első dolgunk lesz miután leszálltunk, hogy veszünk egy ilyent, már ezer éve nem ettem – epekedett.
- Tessék neked adom, nekem túl  édes meg ragad, meg pfúj. Nem is értem minek vette meg – Amyvel egyszerre nevettük el magunkat, majd neki kezdtünk a nyalánkság felfalásának.
Adam egyébként nagyon jó fej. Miközben vártuk, hogy végre beszállhassunk egy kapszulába, nagyon sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy valami álom focicsapatba került be, bár még csak kis pados, ez neki mindennél többet jelent. Úgy fest, Londonban minden álom valóra válik. :)
- Képzeld Adam – kezdte Amy, és ahogy rám nézett tudtam, hogy most nagyon le fog égetni, de nem volt időm közbe szólni. – Sikerült megnevettetnünk a Buckingham palota őreit – mesélte Amy.
- Komoly? Hogyan? – értetlenkedett Adam.
- Én beszálltam – léptem be egy kabinba miközben Amy folyamatosan magyarázott.  Igazából a sztori az úgy volt, hogy egy ártatlan,” milyen ez a munka?” kérdést akartam fel tenni, de nem épp azt a hatást váltottam ki amit szerettem volna. Körülöttem mindenki elkezdett szakadni a röhögéstől.  Eléggé valószínű, hogy valamit nem úgy mondtam ahogy kellett volna, mindegy nekem legalább sikerült ami több ezer embernek nem. :)
Miközben én a Temzében gyönyörködtem drágalátos utas társaim szakadtak, azt ugyan még mindig nem tudom mit mondtam, de hogy Amy még sokáig emlegeti az tuti!
- Lányok nekem mennem kell edzésre – mondta Adam mikor leszálltunk a hatalmas óriás kerékről – remélem még találkozunk – nevetett fel megint, az elmúl fél órában pofátlanul sokadszor.
- Na jó ennyire nem lehetett gáz – védekeztem.
- Tudod mit mondtál?- kérdezte Adam magyarul.
- Nem vágtam rá automatikusan én is az anyanyelvemen – és ha jobban bele gondolok nem is akarom tudni – tettem keresztbe a kezem „durcásan”.
- Felőlem – nevetett ismételten – Nekem most már tényleg rohannom kell. – tért vissza angolra.
- Köszi a vattacukrot – mondta Amy.
- Semmiség – legyintett – Bejelölhetlek titeket Facebookon? – kérdezte már félig indulásra készen.
- Persze, Amy Black – vágta rá egyből Amy.
- Oké – jegyezte fel Adam, majd várakozóan felém fordult.
- Nekem nincs Facebook profilom, de majd Amyén írok – mosolyodtam el. A kijelentésemre úgy néztek rám mintha kábé UFO lennék.
- Rendben – kapcsolt a Adam, hogy ő tulajdonképpen késésben van. – Sziasztok!
- Szia! – köszöntünk kórusban, majd haza indultunk.
Amy szokatlanul nagyon csendes volt a haza vezető úton és  még a telefonját sem vette elő. (Később kiderült, teljesen lemerítette.) Mikor beértünk a házba, ledobtam a cuccaim, és vettem egy forró fürdőt, mert bár London eszméletlen gyönyörű, rengeteget kell gyalogolni az embernek. Mikor mindennel végeztem, lementem egy bögre – nem meglepő – forró teáért. Elmosolyodtam a piros X láttán amit, valószínű a barátosném rajzol oda a hűtőn lévő naptárra. A jel egyébként a szombaton kezdődő turnét jelenti. Hihetetlen, hogy egy busszal fogunk utazni a srácokkal! Ez valami extra, amit soha nem gondoltam volna.
Bögrével a kezemben baktattam fel az emeletre, majd mikor láttam, hogy Amynél ég a villany bekopogtam.
- Gyere- szólt a szoba tulajdonosa.
- Csak annyira akartam kérdezni –léptem be- hogy minden rendben van? Olyan szótlan voltál haza felé.
- Persze minden! – mosolygott. – Csak azt hittem kedveled Adamet- mondta csalódottan.
- Kedvelem is jó fej – mondtam – de hogy jön ez ide? – telepedtem le mellé az ágy szélére.
- Hát tudod – tette le a laptopját – azt mondtad neki, hogy nem vagy fenn Facebookon.
- Mert nem is vagyok! – tártam szét a kezem.
- De én találtam egy Nagy Emmát a te képeddel. – csodálkozott, majd nekem is megmutatta valóban én voltam, vagyis mégsem hiszen én nem tudtam róla(m).
- Oké, valaki csórja a személy azonosságom – kezdtem pánikolni.
- Nyugi holnap lenyomozzuk – bíztatott.
- Rendben- sóhajtottam – Egyébként kivel SMS-eztél egész nap? – kérdeztem.
- Hát, ízé, őő – hebegett és kezdett úgy elvörösödni mikor, mikor…
- Te egész  nap Harryvel trécseltél –kaptam a szabd kezem a szám elé.
- Igen – suttogta totál vörösen – De honnan tudod? – nézett rám gyanakodva.
- Ó én előbb tudtam, hogy beleestél, mint te – kacsintottam.
 Te hát így állunk. Amy halálosan szerelmes. Adam valószínű azt hiszi lekoptattam. A lábam sajog. A vattacukor tuti egész este kergetni fog álmomba. Lili ma végre üzent! Ja és valaki lopja a személyemet. Nem mellesleg 5 nap és megindul a turné! Azt hiszem most megyek és alszok egy hatalmasat! :)