13. Ezt nem hiszem el!

Sziasztok!:)

Igen, tudom megint késtem:$$bocsánata:$

Az elmút hetem kb betegség& SzJG- ből( hihetetlenül, extra szuper, mega jóóó*-*♥) állt, de mára mindkettővel végeztem így meg is hoztam nektek az új részt!:))

Jó olvasást!:)♥

Hihetetlen milyen gyorsan el tud telni egy hét! Szinte még fel sem fogtam, hogy tényleg turnézni fogok és már itt is állok a hatalmas piros busz előtt, és azon gondolkozom, miért nem aludtam ki magam a héten, ahogy terveztem, mert már most iszonyú fáradt vagyok.
Az egész ott kezdődött, hogy miután kiderült az álprofilom létezése, Amy azonnal nyomozni kezdett és hétfő reggel fél kilenckor ujjongva ugrott rám, miközben én még aludtam!
- Egy hatttalmas zseni vagyok! – kiáltott a fülembe.
- Neked is jó reggelt – üdvözöltem, miközben a fejemre húztam a párnám, ami sajna nem tűnt hangszigeteltnek.:(
- Jujj, bocsi, hogy felkeltettelek, de muszáj eldicsekednem azzal, hogy sikeresen eltávolítattam a profilod a netről – dicsekedett, nekem pedig egyből kipattant a szemem.
- Ne?? – hüledeztem- de hogyan?
- Maradjunk annyiban, hogy este 11-kor nem írok feltétlen kedves hangnemben üzenetet. – gondolkodott el.
- Köszönöm – öleltem szorosan magamhoz, és mivel már úgy is fenn voltunk, lementünk enni valamit.
Hát kábé így kezdődött a hetem, az más kérdés, hogy összesen 12 óráig nem léteztem a net szerint, mivel  drága barátnőm rávett arra, hogy regisztráljak, mivel aki nincs fenn facebookon az nem is ember…fura. :D
Szóval így hogy csináltunk nekem - jobban mondva Amy csinált nekem- profilt, természetesen kellett nekem egy  jó profil kép. Na ezzel szenvedünk vagy 2 órát mivel, nekem egyszerűen semmi nem tetszett. Végül ráhagytam, hogy csináljon amit akar és elmentem aludni, mivelhogy ez olyan hajnali kettő körül volt. Egyébként, hogy azóta mennyi ismerősöm lett, vagy ilyesmi fogalmam sincs, mert azóta nem látogattam az oldalam. J
Kedden ismét bementünk a városba, bár akkor inkább volt a vásárlás a cél, mint a várod nézés.
A hét további részében próbáltunk, hogy minden klappoljon. Szerintem egyébként fog is, mert kizárt,hogy ilyen szervezés mellett bármi balul üt ki. Komolyan, Dani megmutatta a srácok programját, majdnem hogy az is meg van szabva nekik mikor menjenek el wc-re…
Fogalmam sincs hogyan jegyeznek meg ennyi infót, de nekem már attól a résztől szétesik a fejem ami csak ránk, táncosokra vonatkozik. A lényeg egyébként röviden annyi, hogy amikor a busz megáll és a fiúk random énekelgetnek, meg  alá írnak, addig mi szórakoztjuk azokat akik amúgy épp várnak vagy ilyesmi. Ja és még van egy tök jó dolog, egy közös tánc amit az ilyen megállók alkalmával meg lehet tanulni, és aki jön a koncertre az tudja kamatoztatni a tudását, ugyanis a koncerten szerepelni fog a koreo J
-  Mindenki itt van? – kérdezte Daniell.
- Szerintem igen – néztem körbe – illetve - forgolódtam – Bekkát és Rosiet nem látom.
- Itt vagyok – tipeget ( szó szerint, egy extra MAGAS sarkúban) Bekka. Igazából a bevonulása, egy kicsit sem volt meglepő és  nem is ütött nagyon szíven, viszont ami utána, vagyis akik utána jöttek, na az már fájt.
Rosie olyan szinten lógott Niall jobb karján, hogy már azt hittem leszakítja. Egyébként egy kész rejtély számomra, mikor és hogy vagy egyáltalán miért(?) jöttek össze. Csak az tudom, hogy egyik edzésre kézen fogva sétáltak  be a terembe, nekem pedig az önbizalmam sétált ki, belőlem.
- Rendben megvagyunk – jelentette be Dani, majd a srácok manegere fel invitált bennünket a buszra, ami egyébként eszméletlen volt.
Elve ugye két szintes volt,így nem is lehetett más csak őrületes! Az alsó szint a fiúké, a felsőn pedig m i lányok (az 5 táncos) osztozunk. Mivel busz nem vártam valami luxus körülményekre, de csalódnom kellett. Mintanyiunknak külön ágyunk volt és egy kis szekrényünk. Mikor a busz elindult épp az alsó szintet csodáltam, így  a hirtelen mozgástól majdnem hanyatt estem, ha valaki nem kap el. Nos ez a valaki, lehet hogy jobb ha nem teszi, mivel a buszaban két embernek is szaporábban kezdett verni a szíve, nekem és Rosienak, aki nem nézte valami jó szemmel, hogy a barátja, egyáltalán hozzám ért.
- Köszönöm – mondtam, totál zavarban.
- Semmiség – mosolygott Niall én pedig az ájulás szélén álltam, a fenébe, pedig én nekem nem is tetszik, vagy még is??
- Hé csajok nem játszunk valamit? – kérdezte Louis, megtörve a kínos pillanatot.
-  Játszunk – válaszolta az első khm csaj(?) Harry.
-  Oké, hozom az iPadam – szól Zayn, mire Amyvel értetlenül néztünk össze, majd a körülöttünk lévőkre.
- Mit játszunk? – kérdeztem meg végül, mert nagyon úgy tűnt ezt senki nem akarja kifejteni.
- Logo Quiz! – jelentette be ünnepélyesen Liam.
- Oké, és az mi? – kérdeztem, mire mindenki úgy fordult felém, mintha kábé azt kérdeztem volna: „Hé, kikkel megyek épp turnézni?” Jobbnak láttam behúzott nyakkal lekuporodni az egyik fotelba és onnan figyelni. Egyébként a játék nagyon tetszett. Mindenféle, mesét, filmet, híres embert vagy épp karaktert kellet kitalálni. Bár én egy csomót tudtam nem mentek velem valami sokra ugyanis, mindent csak a magyar nevén ismertem.
- Biztos nem tudod körül írni? – kérdezte Louis.
- Ööö – na most hogyan írjam nekik körül a Maci Lacit, vagy a Pindúr Pandúrokat? – Nem hinném, bocsi – tettem fel a kezem és inkább a gondolataimba merültem és igyekeztem senkit nem zavarni.
- Tessék, csoki – nyújtott felém Niall egy darab Mars csokit.
- Köszönöm – vettem el és éreztem, hogy egyre vörösebb leszek.
- Egyébként – ült le mellém – hogyan mondják magyarul, hogy – gondolkodott én pedig éreztem, hogy valakinek a szemei lyukat égetnek a hátamon. – csoki – nyögte ki végül én pedig egyből rávágtam a magyar megfelelőjét, amire elég furán nézett rám és meg sem próbálta kiejteni.
- Niall – ült bele az ölébe hirtelen Rosie, akit nem éppen zavart, hogy éppen beszélgettünk.
- Igen? – nézett a szőkeségre fáradtan Niall.
- Nem érzem jól magam, szerintem ledőlök egy kicsit- nyávogta engem pedig kirázott a hideg minden egyes szavánál.
- Oké – mondta Niall, amolyan „erre most mit mondjak” stílusban.
- Esetleg nem jönnél fel velem, hogy nem legyek egyesül? – kérdezte, de inkább kijelentésnek hatott és már húzta is maga után az írt.
Kicsit felháborodva fordultam vissza a többiekhez, ezt persze csak én tudtam, de ez részlet kérdés.
A nap többi részében utaztunk, közben a többiek játszottak én pedig Lilit akartam felhívni.
- Még mindig nem reagáll?- kérdezte halkan Amy.
- Nem, semmi – feleltem kicsit szomorúan, majd megráztam a fejem és sejtelmesen ránéztem.
- Ne mondj semmit! – kezdte, pedig én meg sem szólaltam. Ezek szerint, nem csak nekem esett le hogy Harry egész nap a közelében van és le sem veszi róla a szemét, csak idő kérdése és tuti össze jönnek. J
Még beszélgettünk kicsit, főleg kód szavakban, hogy a többiek ne nagyon értsék miről, majd a busz hirtelen megállt és kezdetét vette az első állomás. Mivel a srácoknak sikerült bealudniuk, mi mentünk előre betanítani a koreográfiát amíg ők felébredtek.:)
Óriási hangulat uralkodott, rengetegen voltak. Iszonyatos nagy öröm mikor te csinálsz egy mozdulatot majd közel száz ember csinálja utánad, remek volt! Aztán a srácok énekeltek, mi pedig – mivel azt kaptuk utasításnak, hogy a koncerteken eltérő mozdulat sorokat táncoljunk (videó felvételek) – őrjöngtünk. Aztán elkezdődött, a dedikálás. Nos egészen eddig a pillanatig remekül éreztem magam. Ám ahogy kezdett gyűlni a tömeg és konkrétan eltapostak, kezdtem elveszteni az irányítást. Fogalam  sincs hova sodort az ár, nem tudtam mennyi ember nyomul át rajtam, csak egyet tudtam, ki akartam jutni! Aztán mikor már kezdett kiteljesedni rajtam a tömeg okozta pánik. Éreztem, hogy szédülök, és kezdek lesápadni.  Körülöttem minden forogni kezdett, majd már csak éreztem hogy zuhanok, majd egy hatalmasat csattanva földet érek. A körülöttem lévők, szerencsémre azonnal félre álltak és jelezték, hogy valaki elesett. Mindenki sikongatott és intézkedni akart én pedig hiába akartam felállni nem ment, rettenetesen sajgott a bokám.
- Ez egyszerűen nem lehet igaz! – gondoltam magamban. Majd hírtelen Lili arca jelent meg előttem és rájöttem muszáj fel állnom, különben feleslegesen vesztem vele össze.
- Emma, minden oké-  guggolt le mellém, legnagyobb meglepetésemre Niall.
- Persze, csak megbotlottam – erőltettem magamra egy mosolyt, és hagytam, hogy felhúzzon.
- Gyere, felkísérlek a buszra – ajánlotta fel.
- Köszi, de téged várnak a rajongók ,majd egyedül felmegyek és nem hátráltatlak titeket tovább – mosolyogtam. Aztán hatalmas hévvel neki is indultam, ahha ez akkor sem lett volna valami nyerő ötlet, ha épp nem fáj pokolian a bokám, így azonban – ma másodszor – Niall kezei között kötöttem ki.
- Oké, tehát felkísérlek a buszra – jelentette ki ellentmondást nem tűrve, majd átkarolt. Nem mondom, hogy a mozdulatba nem haltam bele, de  muszáj volt megszólalnom.
- De a rajongók..
- Látsz itt valakit? – kérdezte belém fojtva a szót és valóban, mindki háttal állt nekünk. – A srácok addig elterelik a figyelmüket, nyugi – magyarázott az értetlen fejemet látva.
- Oké – mondtam, majd hagytam hogy felbicegjen velem a buszra. Bizonyára ha nem lenne Rosie és  én nem én lennék, Niall pedig nem Niall akkor ez egy tökéletesen romantikus pillanat lett volna. Csak hogy sajna én ,én voltam, Niall is önmaga maradt és Rosie arcát is folyamatosan magam előtt láttam.
- Köszönöm szépen, jövök neked – hálálkodtam, mikor már a buszon voltunk.
- Ugyan – legyintett – Szólok egy orvosnak, hogy nézze meg a bokád addig maradj itt! – szólt rám.
- Nem terveztem elfutni – nevettem fel kínosan.
Niall elindult a kijárat felé én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal.
Próbáltam kiverni a fejemben cikázó képeket. Niall közelségét. A sajgó bokámat. Niall őrülten jól eső közelségét. Lili csalódott arcát. Niall kék szemeit közelről. Rosiet. Niall illatát. Rosie dühös arcát. A Nialltől kapott csokit. Rosie és Bekka dühtől csillogó szemeit. De a fenébe is még ennek ellenére is azt kívántam, bárcsak Niall ott lenne mellettem. Áh, azt hiszem nagyon bevágtam a fejem.
Nyílt az ajtó. Lélegzet visszafojtva várta, hogy Niall lépjen be, de nem ő volt, hanem Amy, aki egyből megölelt. Nekem belőlem pedig minden akaratom ellenére feltört a zokogás. Az élet igazságtalan! A húgomat akarom, az anyukámat akarom és igen egy olyan fiúba estem bele aki foglalt. Ez egész egyszerűen nem lehet igaz!