8. Megcsináltuk!!!

Sziasztok!:)

Meghoztam az idei utolsó részt^^

Mindenkinek nagyon BOLDOG ÚJ ÉVET!!!:)

Jó olvasást! :)♥

Amy mögött Perrie és Eleanor jelent meg, mind kettejük  jó pár mekis zacskóval a kezében.
Csodálkozva meredtünk Amyre, majd a  Eleanorékra.
- Sziasztok !– köszöntek egyszerre.
- Sziasztok !– üdvözöltem őket mosolyogva. Ránéztem Rosiera akinek még a szájá is tátva maradt kicsit, ezért óvatosan oldalba löktem, mire észhez tért.
- Sziasztok!-  köszönt ő is.
Ezután néhány másodperc csend következett amit végül Perrie tört meg:
- Ne legyetek ilyen megszeppentek – nevetett – mi is csak emberek vagyunk.
Értem én, hogy mit akart ezzel, mégsem jutott eszembe semmi amit mondhatnék.
- A te hasad korgott annyira? – kérdezte tőlem Eleanor kedvesen.
- Igen – mondtam és éreztem közben elvörösödve, pedig tudom én hogy ugyan olyan emberek.
- Tényleg a sajt burger menük – csapott a  fejére Amy, majd minde kettőnknek oda adta a sajátját, majd elővette az ő Happy Meal menüjét.
Értetlenül néztünk körbe,majd mindenkiből kitört a nevetés.
- Most miért nevettek? – kérdezte miközben belenyúlt a dobozba – Á, egy Spongya Bob – mutatta fel  a szerzeményét. Annyira elkezdtünk nevetni, hogy még az emberek is elkezdtek bámulni. aztán mikor a nevetés abba maradt de a bámulás nem, rájöttem, hogy Perriet és Eleanort figyelik és mivel velük vagyunk így minket is.
- Nem mennénk vissza? – kérdeztem kicsit halkabban.
- Nyugi egy idő után megszokod – mosolygott El.
- Miből gondolod, hogy engem is ennyien fognak ismerni? – értetlenkedtem.
- Jók a megérzései – kacsintott Perrie.
- Le maradtunk valamiről? – kérdezte egyszerre Amy és Rosie.
- Ő őő, nem hinném – néztem körbe és elég idétlen fejet vághattam, mert mindenki elnevette magát.
Akaratlanul is arra gondoltam, hogy a  srácok elmesélték nekik, a múltkori találkozásunkat, de miért tették volna? És honnan tudnák, hogy én vagyok az? Nem értem? Á, én ehhez már túl fáradt vagyok.
- Egyébként – mondta Perrie miközben vissza felé sétáltunk – rohadt jól táncoltok! – mondta.
- Köszönjük – mondta Amy, majd hirtelen megtorpant – de neveletlen vagyok! Perrie Eleanor ő itt Rosie és Emma – mutatott be minket.
- Jobb később, mint soha – nevettek fel mind ketten.
- Úristen ha én ezt mind megeszem, akkor tuti a színpadra taccsolok – néztem a  termetes adag krumplit a kis elemózsiás zacskómban.
- Majd fedezünk – kacsintott Rosie.
- Köszi – mosolyogtam, majd figyelmem kívül hagytam azt, hogy menet közben nem eszünk és elkezdtem enni a  sült kruplimat. Mire beértünk a színházteremben már egy szem sem volt.
- Kipukkadok – dőltem hátra a  kényelmes színházi széken.
- Azt azért kétlem – mondta Amy .
- Láttátok, hogy nézett ránk Bekka mikor bejöttünk Elékkel – kérdezte Rosie.
- Csak féltékeny ne törődj vele – mondta Amy.
- Oké, 10 perc kaja szünet- mondta Danielle – ők is megkapták a kaját. :D
A srácok ott helyben levágták magukat  a földre és enni kezdtek. a teremben zúgolódás támadt, azt hiszem kezdtek izgulni, gondolatomat Rosie erősítette meg:
- Oké, valaki nyugtasson le, mert kezdek nagyon ideges lenni – mondta kicsit kétségbe esve.
- Nyugi, nem lesz semmi baj – mondta Amy.
- Oké, ez nem segít!
- Jó ne egyél meg! Én is izgulok na – védekezett Amy.
- Emma, te nem izgulsz? – kérdezte Rosie.
- Én jelenleg tele vagyok – jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
- Lökött – vágták rá azonnal mindketten.
- De most komolyan nem izgulsz? – nézett rám hatalmas szemekkel Rosie.
- Dehogy, erre várok már mióta – kezdtem bele- most pedig „csak” annyi a tét , hogy mennyire leszek majd reflektorfénybe – fejeztem be.
- Igazad lehet – bólintott Rosie.
- Ez igaz – helyeselt Amy is – de még mindig izgulok.
- Én pedig még mindig kipukkadok – válaszoltam viccesen.
- Wáááá – jött hirtelen egy sikítás a színpad felöl. Nem, fogalmam sincs hogyan hozták össze  a srácok azt, hogy mind egy kupacban kötöttek ki, egyszerűen tehetségesek. :D
- Jól vagytok? – kérdezte nevetve El.
-  Nekem tuti kitört a nyakam – felelte Liam.
- Nekem össze nyomódott a hambim – szomorkodót Niall.
- MI? Nee? Akkor mos hamburgeres lettem? – sápítozott Zayn.
- Örülj neki, én m megfulladtam Harry fürtjeitől  - mondta Louis.
- Nekem jó itt – vigyorgott elégedetten Harry a  kupac tetejéről.
- Tehát minden oké – szűrte le a  lényeget Perrie.
- Rendben – fordult felénk Danielle – amíg a srácok összeszedik magukat, addig ti gyertek fel légyszi a színpadra.
Szinte mindenki egy emberként pattant fel a helyéről és indult meg a színpad felé.
- Valaki vegyen fel – nyüsszögtem.
- Gyere – nyújtotta  a kezét Amy.
Miközben a színpad felé sétáltam, kezdett kicsit átjárni az izgolom, de nem nagyon foglalkoztam vele. Próbáltam csupán a  táncra összpontosítani.
- Jól van – mondta Dani aki idő közben lekerült Elel és Perrievel a nézőtérre. – Először is lépjetek előrébb nem esznek meg titeket –mosolygott. Észre sem vettem mennyire hátul állunk. – Király, most légyszi álljatok be ötfős sorokba – kérte.
Ahogy mindenki mozgolódni kezdett én automatikusan be álltam az utolsó sorba, ahová követtek újdonsült barátnőim is. Mellénk pedig egy vörös hajú lány csatlakozott így lettünk meg min négyen ( hisz csak 14en vagyunk ). Az első sorban – nem meglepő módon- Bekka és ahogy a nap é kiszűrtem a csatlósai követték.
- Remek, mivel 3 sor van ezért 3-szor fogjuk eltáncolni a számot – fejtette ki – készen álltok? – kérdezte mosolyogva.
- Igeen !!!  - feleltük egyszerre, mire a  srácok rávágták, hogy  - Neem! – a harmónia fontos. :D
A zene felcsendült, mi pedig táncolni kezdtünk. Azonnal elmúlt a teltség érzetem. Mindent elfelejtettem, teljesen felszabadultam. Hiába az első két alkalommal nem én voltam a középpont én épp úgy – ha nem jobban – élveztem amit csinálok, mintha csak szólót táncolnék.
Aztán eljött a harmadik alkalom. Rosie, Amy  és a  vörös hajú lány idegesen néztek össze én pedig csak mosolyogtam. Minden egyes pillanatát kiélveztem a számnak, megpróbálhatom leírni milyen érzés volt, de nem vagyok benn egészen biztos, hogy visszaadja amit akkor ott éreztem.
Tehát a gitár megszólalt, én pedig mindent bele adtam. A srácok mikrofonnal a  kezükben – egy-egy vizes palackkal –énekelni kezdték a  sorokat (persze  a szám cd-ről ment így a hatás kétszeres volt ).
Szép lassan elérkezett a  rész mikor előrébb megyünk és szinte velük egy sorban mozgunk. Előttem kicsit balra Niall állt, majd jobbrább (tudom nincs ilyen szó, de nekem tetszik^^)  Harry . Tévesztettek, mindketten másfelé kezdtek el lépni, de még ez sem zökkentett ki. Egyszerűen annyira jól éreztem magam, hogy semmi nem tudott volna megzavarni, komolyan, egy meteorit sem!:D
Egy pillanat alatt felmértem merre tehetik  a következő lépést, és bár a koreográfiában más volt, én most hozzájuk alkalmazkodtam. Azt hittem majd megrémít  a közelségük, de nem. Az volt bennem, hogy itt  a nagy esélyem. Aztán rá jöttem, nincs mit vesztenem és csak élveztem. Ugráltam, forogtam, csentintettem, mikor az a lassú rész jött hátrébb álltam, be egy sorba és a klipből ismert mozdulatokat csináltam. Amyéknek eltűnt a szeméből a félelem, izgulás, és az élvezet vette át a  helyét. Minden egyes porcikám a zenével élt és mozgott. Felemelő érzés volt.  Aztán még egy refrén és vége. Megcsináltuk!  Amy és Rosie egymás nyakába borultak, én pedig levegő után kapkodtam.
Mindenki tapsolt, majd Danielle megszólalt:
- Nagyon ügyesek voltatok! – mondta elégedetten. – Komolyan, nagyon nehéz lesz dönteni – mosolygott – tehát most fél óra szünet aztán jövünk vissza az eredménnyel – mosolygott továbbra is. Majd ő és  a srácok, valamint Perrieék elhagyták a helyiséget.
- Hű te aztán rohadt jól táncolsz – jött oda hozzám a vörös hajú lány .
- Őőő izéé, köszönöm – mondtam megilletődve – Te is nagyon ügyes vagy – mosolyogtam rá.
- Köszi – mondta a lány, majd ki ment  a teremből.
- Emma – ugorott  a nyakamba Amy, majd Rosie.
- El fogok esni – mondtam , és a  következő pillanatban már  a padlón hevertünk. –Én szóltam – nevettem fel.
- Megcsináltuk – mosolygott Rosie.
Hirtelen ötlettől vezérelve mindkettejüket jó szorosan magamhoz öleltem. Bár csak egy napja ismerem őket, mégis nagyon közel kerültem hozzájuk.

Mondhatnám, hogy ez alatt a fél óra alatt szét izgultam a fejem, hogy apróra tépkedtem néhány papír zsepit, de nem. Egyszerűen csak beszélgettem, és beszélgettem és beszélgettem.
- Tényleg Emma hol is szálltál meg? – kérdezte hirtelen Rosie.
- Háát izéé – makogtam, mert ez az iciripiciri elenyésző apróság, hogy hol is alszok, kiment a fejemből. – Majd keresek valami olcsó szállodát – válaszoltam végül.
- Ki van csukva – jelentette ki Amy. – Jössz velem és megkapod a  vendég szobát.
- Mi? – kerekedtek el a szemeim, egy napja ismer és felajánlja az egyik szobájukat, hű. – Nem, nem, nem szeretnék zavarni, meg hát gondolom a  szüleid sem örülnének egy vad idegennek aki hirtelen beköltözik – szabadkoztam.
- A szüleimet nem zavarja és már mondtam milyen kedves vagy a válogató után. – oké három napja ismer. – Meg gondoltam, hogy nem lesz még tipped hol aludj így már reggel megkérdeztem anyuékat –fejezte be, nekem pedig leesett az állam. Nem találtam szavakat, ez most komoly? Amy a lehető legkedvesebb lány akivel valaha találkoztam.
- Amy én nem is tudom mit mondjak – mondtam miközben éreztem a sírás határán állok.
- Csak mond, hogy jössz és ennyi. – bökte ki egyszerűen.
- Rendben, de csak egy két napig, amíg nem találok valamit. – egyeztem bele.
- Kiráály!! – ugrott  a nyakamba Amy. – Fel is hívom anyut.
- Azta – mondtam magam elé meredve.
-  Ne aggódj Amy szülei nagyon jó fejek, meg van egy kis húga Emily most öt éves, olyan mint egy kis hercegnő – ismertette a családot Rosie, amíg Amy telefonált.
- Hogy fogom én ezt meghálálni? – néztem Rosiera, még mindig a történtek hatása alatt állva.
- Még nem ismerlek – nyomta meg a MÉG szócskát – de tuti kitalálsz valamit – mosolygott.
- Oké, ez lerendezve – ült vissza mellénk Amy.
- Következő napirendi pont…
- Ne ki kíváncsi az eredményekre? – jött be Harry az ajtón.
- Az eredmény hirdetés ?!- válaszoltam, majd nevetve beálltunk egy hosszú sorba.
Izgatottan, vártuk amíg a Danielle, Perrie,Eleanor és a srácok is felérnek a színpadra.
- Izgultok?-  kérdezte Liam.
- Áááá dehogy – mondta Amy, mire mindenki felnevetett.
- Rendben – szólt Danielle. – Tudom sablonos, de tényleg nagyon- nagyon jók voltatok.  Azt a négy szerencsés lányt akit kiválasztottunk,majd arra kérném, hogy maradjanak még egy kicsit.  Tehát
- hirtelen azt vettem észre, hogy Amy és Rosie két oldalról megszorítja a kezem – akik mostantól szinte minden hol ott lesznek és tuti ezrek fogják  ismerni őket azok nem mások mint – hatás szünet-
- Rosie Hamilton, Londonból. – Rosie elengedte a  kezem és a nyakamba ugorva sikított egy akkorát, hogy szerintem holnap is csengeni fog még a fülem.
- Rosie, gyere ide kérlek – mondta Louis- szőke barátnőm, pedig ott hagyott minket.
- A következő lány szintén Londonból jött – mosolygott Danielle – Bekka King.
- Ezz azz – kiáltott fel Bekka, de nem tűnt túl meglepettnek, érdekes. A következő pillanatban Bekka már Liam mellett ácsorgott és nem tudtam nem észrevenni, hogy néz rá. Hahó ott áll melletted a barátnője! Szerencsére ez Daninek nem tűnt fel.
- Úgy látszik ma  a Londoniak nagyot alkottak – mosolygott továbbra is – Aki pedig tovább erősítheti ezt a tábort nem más mint – ismét hatás szünet – Amy Black – Amy teljesen lefagyna nézett maga elé.
- Amy megcsináltad, benn vagy! – súgtam oda neki, mire öröm ujjongásba tőrt ki, majd kedvesen beállt Bekka és Liam közé, szép volt Amy. :D
- És végül egy olyan lány jön, aki rengeteget utazott azért, hogy most itt lehessen- összekulcsoltam a kezem és mosolyogva néztem ahogy a két barátnőm, hihetetlenül örül. – Emma Nagy egyenesen Magyarországról – mondta ki Danielle.
- Hogy én? – kérdeztem halkan, de  a következő pillanatban megkaptam a választ, mert Amy és Rosie  a nyakamba ugrottak.
- Ma este bulizunk – suttogta könnyek között Amy , mi pedig szokás szerint elnevettük magunkat.