4.Anya♥

Sziasztok!!:)

Itt lenne  egy újabb rész!:)

Remélem tetszeni fog és azt is hogy holnap már tudom is hozni az újabb ( kicsit hosszabb:$) részt!:):$$$$

Jó olvasást!:))

Hasamnak éktelen korgására már kezdtek felfigyelni az emberek, ezért gyorsítottam kicsit  a lépteimen. Ha jól emlékszem anyu ma épp az egyik belvárosi mekiben dolgozik, így két legyet üthetek egy csapásra. Ahogy egyre közelebb értem az említett gyorsétteremhez, a jobbnál jobb illatokkal együtt az éhségem is erősödni kezdett.  Azonban a  hamburgerre még várnom kellett. Amint beléptem az emberek közé, kezdett eluralkodni rajtam egyfajta rossz érzés, nem szeretem a  tömeget. Akkor sor kígyózott az egész helyiségben, hogy majd’ kiért az utcára. Nagyon, nem vagyok oda azért, hogy centiken nyomorogjak olyan emberekkel, akiknek még csak  nevét sem tudom.  Kezdtem magam egyre rosszabbul érezni, és  a fülledt, izzadt levegő sem sokat segített. A fejem zúgott a hangoktól és vagy egy tucatnyi ember jött nekem, észre vettem ugyan anyát a  pult mögött, de  nem jutottam hozzá egyhamar. Sorban állás közben vagy húszan előztek be, így mikor odaértem, akaratlanul is felsóhajtottam.
- Emma, kicsim jól vagy? – kérdezett anya egyből aggódva.
- Kaphatnék valami üdítőt? – kérdeztem, miközben a pult szélébe kapaszkodva próbáltam megőrizni az egyen súlyom.
- Gyere- nyitotta ki az egyik oldal ajtót – ülj le ide! 2 perc és jövök! – le ültett egy kis székre majd visszament az egyre türelmetlenebb emberekhez.
Sokszor segítek anyunak munkában, így már ezt  a helyet is jól ismertem. Engedtem magamnak egy pohár hideg vizet, majd vettem egy sajt burgert és ismét jól voltam.
- Em, Hello – köszönt Miki  a  főnök fia, aki egyidős velem, de azt hiszi ő itt valami nagy úr, hát nem tudom..- ha már itt vagy segíthetnél, őrültek háza van. – átnyújtott egy köppenyt majd el is tűnt  a lég kondis irodájában, no comment.
- Igen egyébként én is örülök, hogy látlak! Köszi, jól vagyok – dünnyögtem magamban.
- Kicsim, mit csinálsz te itt? – kérdezte a anya mikor beálltam mellé az egyik kasszához.
- Segítek – mosolyogtam –egyébként mi van itt, hogy ennyi az ember?
- Tanévzáró...
- Értem – bólintottam, majd beálltam  egy pénztár gép mögé.
- Jobban vagy? –szólt még utánam anyu aggódva .
- Persze kutya bajom, csak éhes voltam – mosolyogtam rá, miközben kivettem egy hambit a többi közül. Igyekeztem úgy állni, hogy csak  a bal lábamra helyeztem  a  testsúlyom így anya nem is vette észre, hogy fáj  a bokám.
- Biztos?- kérdezte továbbra is nyugtalanul.
- Tuti – mondtam, majd teljes gőzzel belevetettem magam a munkába.
Éppen egy nagy adag sült krumplit mertem ki, mikor rezgett  a telefonom.
Holnap délre kell Londonba lennem, ez annyit jelent, hogy ha kényelmesen akarok utazni, a  6 órás géppel kell felszállnom szóval 5-re kell a reptéren lennem, fél 5-kor kell kelnem…
- Emma meg sem ismersz? – kérdezte  egy  nyugdíjas évei elején járó néni.
- Marika néni! – köszöntöttem vidáman első tánctanárom – hogy tetszik lenni? – kérdeztem udvariasan.
- Köszönöm megvagyok. – mosolygott. –És te? Úgy hallottam Londonba mentél.
- Igen ami azt illeti, holnap már indulok is vissza, csak meglátogattam  a húgomat.
- Mama menjünk már,  így lefogjuk késni a mozit! – nyafogott az unokája.
- Jól van angyalom már megyünk – simította meg a fejét – Sajnos most mennem kell. Örülök, hogy találkoztunk. Sok sikert!Szia drágám – mondta Marika néni, majd utat tört maguknak.
- Csókolom – köszöntem utána, majd folytattam  a munkát.

- Szóval mész vissza Londonba? – kérdezte anya mikor  már vissza fele sétáltunk a korházhoz.
- Igen, bejutottam – mondtam őszinte örömmel.
- Gratulálok! – ölelt át anyu. – Büszke vagyok rád!
- Köszönöm, de Lilinek egy szót se! – emeltem fel a mutató ujjamat.
- Rendben, bár szerintem ő is nagyon büszke lenne rád.
- Lehet – sóhajtottam.  Idő közben besötétedett, így már messziről kiszúrtam  a korház vakító fényeit.
A folyosó már kihalt volt, alig lézengett pár nővér, kíváncsian néztem az órámra ami, már  10 órát mutatott (!), de gyorsan elrepült az idő!
Anya óvatosan benyitott,  Lili szobájának ajtaján, persze  a húgom még nem aludt. J
- Anyaa, Emaaa – ugrott a nyakunkba amint meglátott minket.
- Szia, Lili! Mit nézünk? – kérdeztem, miközben befészkeltem magam az ágy szélére.
- One Direction klippeket, mi mást? – nevetett fel. Kicsit összeszorult szívvel bólintottam. Istenem, ha tudná, hogy láttam őket élőben, hogy beszéltem Niallel.  -  Egyszer én fogok énekelni a koncertjük előtt! – mondta csillogó szemekkel.
- Biztosan így lesz – helyeselt anya.
- Na meg persze Niall felesége leszek – ugrándozott. Már majdnem  szóra nyitottam a szám, mikor Timi nyitott be:
- Emma egy pillanatra – szólt.
- Megyek- mondtam halkan, nem akartam megzavarni Lilit, aki éppen az I wihst énekelte, gyönyörűen.
Kiléptem  a folyosóra, a z erős fénytől kicsit hunyorognom kellett.
- Tessék, ezt találtam. Remélem jó lesz! – nyújtott át nekem Timi egy kékes színű bokarögzítőt.
- Ö-ö mivel tartozom? – kérdeztem meglepetten.
- Ne törd össze magad – válaszolta egyszerűen, majd felvette  a csörgő telefont.
- Köszönöm – suttogtam, és visszamentem a szobába. Fogalmam sincs meddig néztünk videókat a neten, olyan hajnali 1 felé aludhattunk el, és végig azon gondolkoztam vajon jól teszem-e, hogy nem mondom el neki hová megyek.
- Emma kicsim – szólított anya.
- Igen – mondtam félálomban.
- Hoztam neked néhány ruhát – mutatott egy kopott utazó táskára.
- Köszönöm – öleltem meg. –Hány óra van?
- 4 óra múlt néhány perccel – nézete meg.
- Ó, nekem mennem kell! – pattantam fel hirtelen aminek következtében Lili felébredt.
- Emma, hova mész? – kérdezte álmosan.
- El kell mennem – válaszoltam sietve, és közben felkaptam a  táskáimat.
- Mikor jössz vissza? – kérdezte szomorúan.
- Nem tudom – miondtam őszintén, és leültem az ágya szélére – de tudod, hogy bármikor írhatsz nekem sms-t, amint tudok válaszolok.
- Oké – mondta kedvetlenül.
- Na egy kis vidámságot Mrs. Horan – borzoltam össze  a haját.
- A hajam – sipítozott. – Szia Emma – ölelt meg szorosan, majd vissza feküdt anya mellé.
- Sziasztok! – köszöntem el.
- Várj elkísérlek, kászálódott ki anyu.
- Maradj csak oda találok. – mosolyogtam. – Jók legyetek – küldtem feléjük buszikat, és hirtelen borzalmasan otthonosnak tűnt ez  a kis szoba.
- Vigyázz magadra! – mondta anya.
- Én mindig – kacsintottam, majd becsuktam magam mögött az ajtót.