3.Régi új ismeretség

Sziasztok!!:)

Köszönöm szépen az eddigi kommenteket*-*
remélem majd egyre többen leszünk:$$

Jó olvasást!^^

Mikor sorra mondták a neveket és  nem hallottam a nevem a kezdtem bepánikolni. Éreztem ahogy egy kéz megszorítja az enyém, Amy volt az. Még az ő neve sem hangzott el, kezdtünk iszonyatosan idegesek lenni!
- Amy Black. – mondta ki Harry a  nevet.
- Wááááá – kiálltott fel a mellettem álló lány és a nyakamba ugrott. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen felindulást, de viszonoztam az ölelését és igyekeztem nem hanyatt esni.
- Az utolsó lány pedig – kezdte Liam – nem más mint – Emma Nagy  - érdekesen ejette ki a család nevem, de nem érdeket. Boldog voltam, leírhatatlanul boldog!
- Gratulálunk a továbbjutóknak! – mondták a srácok. – És persze akik itt voltak,  mind nagyon ügyesek voltatok!
- Mindenkinek gratulálok!– mondta Danielle , de még nem végzett – Azonban még egy forduló hátra van.
Nagyot nyeltem a kijelentés hallatán, a sajgó bokámra gondoltam, és akaratlanul is átfutott a fejemben, hogy most kieesek.
- Gondolom  sokatok fejében megfordult már miért ez a furcsa szám, 14? Egyszerű. A Take Me Home lemez bemutató turnéjának egyik koncepciója buli, ehhez pedig elengedhetetlenek  a lányok és fiúk. Ugye  a fiúk adottak Niall, Liam, Harry, Louis és Zayn által, így már csak lányok kellenek. – mutatott maga mellé mire  a  fiúk kihúzták magukat J- Közületek tíz lány  lesz akik  a „statiszták ” lesznek és négyen akik a fiúk „barátnői”. – karcolt idéző jeleket a levegőbe, majd az értetlen tekinteteket látva folytatta. -  Miért négyen? Tudom, öten vannak, viszont, ha nem gond én ellopnám Liamet – lökte oldalba az említett srácot – így már csak ennek a négy jómadárnak kell párt találni. – mosolygott. – Van kérdés? – kérdezte kedvesen, majd mikor senki nem szólalt fel folytatta – Rendben, akkor  holnapután ugyanitt találkozunk, és akkor elválik ki- kivel lesz. Koreográfiát nem kell újat kitalálnotok, az megmarad. – tette még hozzá, majd  a srácokkal együtt elbúcsúzott, majd kimentek.
Gyorsan értelmezetem az elmondottakat , majd hatalmas mosoly terült el az arcomon, bekerültem! Már mindegy, hogy benne leszek-e  négyben vagy sem, ott leszek a  turnén és táncolhatok!

- EL sem hiszem – ugrándozott mellettem Amy, miközben bementünk az öltözőbe. Mondjuk nekem elkerülte  a figyelmemet, hogy ilyen is van itt, de örültem annak, hogy letudtam zuhanyozni az egész napos izzadságot. Mire végeztem, már senki nem volt az helyiségben. Elővettem a telefonom. A mosoly egyből eltűnt az arcomról, mikor megpillantottam az üzenetet a kis képernyőn.
- Most azonnal haza kell mennem! – motyogtam és abban a pillanatban becsapódott az ajtó.
Furcsállva néztem végig a nekem háttal álló alakon, aki mintha menekült volna valaki elől. Persze egyből tudtam kicsoda, de nem mertem megszólalni, szerencsére megfordult.
- Ő Hello – mondta Niall zavartan.
- Szia – köszöntem vissza, majd elindultam az ajtó felé, mert tényleg nagyon sietnem kellett, ha el akartam érni a következő gépet.
- Nem mehetsz most ki – ragadta meg a kezem.
- Mi? Miért nem? – értetlenkedtem, és igyekeztem nem tudomást venni arról hogy NIALL HORAN fogta  a kezemet!
- Azért, mert üldöznek ezek a hülye fotósok, és nem lenne szerencsés ha most kimennél, mikor én bejöttem-  hebegett .- szóval érted, nem?
- Igen értem és nem akarok galibát – bólintottam  -de nagyon sietek! – rágtam a  számszélét és akaratlanul is  a láncomhoz kaptam.
- Oké, oké – bólintott – megoldom csak adj  fél órát.
- ÍÍ – húztam el a szám és az órára néztem – legyen, de ha nem oldod meg 20.32-kor segítesz kimásznom azon az ablakon – mutattam a  háta mögötti ablakra. A kijelentésem először meglepte, majd elmosolyodott, de mikor látta hogy komolyan gondolom bólintott.
- Egyébként továbbjutottál igaz? – kérdezte váratlanul, miközben én a medálommal játszottam és azon gondolkoztam mekkora mázlim van, hogy nem tíz perccel előbb nyitott be mikor még  azuhany alatt álltam.
- Igen – vörösödtem el és hirtelen késztetést éreztem, hogy megköszönjek. – Köszönöm! – mondtam bátortalanul.
- Ugyan, ne nekem köszönd, hanem magadnak eszméletlen jó voltál – mondta, majd  a füléhez emelte a telefonját. Annyira gyorsan beszélt, hogy egy szót sem értettem ráadásul egyfolytában az órát szuggeráltam. Aztán hirtelen beugrott, hogy láttam egy hirdetést, hogy már telefonon is lehet jegyet venni, gondoltam miért is ne? Legalább lefoglalom magam és megspórolok egy csomó időt.
Bár  a telefonom nem volt épp a  leg modernebb extrákkal felszerelt kütyü telefonálni azért lehet vele. Elsőnek nagyon könnyűnek tűnt ez  az egész rendeléses dolog, de mikor már hatodszorra mondtam el mit szeretnék kezdtem ideges lenni. Egyszer csak Niall kivette  a kezemből  a telefont, majd alig két percen belül vissza is adta.
- 21.45 –ös gép Magyarországra ugye? – kérdezte mosolyogva, meg kell jegyeznem ha nem lennék ennyire ideges elolvadnék a közelségétől és nem azért mert ő Niall Horan, hanem mert, irtó aranyos.
- I- igen – hebegtem, legalább ő megértette mit szerettem volna. – Köszönöm – nyögtem ki egy kisebb csend után.
- Ugyan –legyintett és egyszerűen nem bírtam figyelmen kívül hagyni mennyire helyes – egyébként – nyújtotta ki a kezét – Niall Horan – mondta.
A legelső reakcióm az lett volna, hogy tudom, de nem akartam bunkó lenni így megfogtam a kezét.
- Emma Nagy –mutatkoztam be.
- Örülök Emma Nagiy –nem tudtam nem nevetni azon ahogy kiejttette a nevem.
- Én is Niall Horan – mosolyogtam – azonban jobb lesz ha sietsz, ha nem sz bakot tartani – kacsintottam rá. Nem igazán fogta fel egyből mire gondolok, majd mikor leesett neki, felnevetett.
- Komolyan ki akarsz mászni az ablakon? – csodálkozott.
- Nagyon sietek! – vágtam rá. És abban a pillanatban benyitott Liam, és  a többiek. Értetlenül néztek rám, de gondoltam ezt majd Niall elmagyarázza nekem,  minden esetre nekem sietnem kellett!
- Sziasztok! – köszöntem el, felkaptam a táskám, majd irgalmatlanul fájó lábam ellenére, ki rohantam az öltözőből.
Az épület elé kiérve, beültem a legelső taxiba és már a reptéren is voltam. Igaz majdnem elhánytam magam annyira gyorsan vezetett a sofőr, de végül is én kértem, hogy siessen, na mindegy. Szóval gyorsan becsekoltam. Szerencsére most nem viselt, meg  a repülés gondolata, eszembe sem jutottak  a kételyeim, csak arra tudtam gondolni, hogy minél előbb haza kell érnem!  2 óra múlva már úton voltam  a korház felé. A építmény monstrum fényei, mint mindig most is vakítóak voltak. 
Kicsit lassítottam a lépteimen, mikor beléptem az ajtón és egyből a recepció fel vettem az irányt, jól ismertem már ezt  a helyet.
- Jó estést!- köszöntem mire Timi a recepciós felnézett.
- Szia, Emma, az anyukád épp most ment el, elkerültétek egymást. – mondta kicsit csalódottan.
- Kár, de mondja, hogy van a húgom? – kérdeztem idegesen.
- Már stabil, de továbbra is válságos.
- Értem, bemehetek?
- Persze! – mosolygott kedvesen.
- Köszönöm. – viszonoztam a gesztust, majd elindultam a húgom szobája felé.
Óvatosan nyitottam ki az ajtót, aludt. Halkan letettem a táskám, majd leültem az ágyára. Szörnyű volt őt így látnom, de sajnos már hozzá szoktam beteg testvérem látványához. Megfogtam a kezét, hogy érezze itt vagyok.
- Emma? – kérdezte halkan.
- Igen én vagyok,- suttogtam- aludj csak- nyomtam egy puszit az arcára, majd befeküdtem mellé és szorosan magamhoz öleltem. Érte csinálok mindent! Ígéretet tettem neki és kerüljön amibe kerül,
betartom!

Kora hajnalban arra keltem, hogy nyílik az ajtó.
- Jó reggelt!-  köszönt az orvos aki belépett a szobába.
- Jó reggelt! – üdvözöltem kómásan.
- Itt a reggeli vizit ideje – mondta halvány mosoly kíséretében.
- Fel kelthetem a húgom én? – kérdeztem álmosan, nem ismertem fel az orvost, pedig a  legtöbbjüket már jól ismerem.
- Nem is tudom…
- Ugyan Klára ezen a  10 percen nem múlik semmi – jött be a szobába Timi, és a  kicsit túlbuzgó rezidens vállára tette  a kezét.
- Legyen – mondta Klára.
- Köszönöm – mosolyogtam, majd egyedül hagytak  a húgommal.
Drága testvérem semmit nem észlelt  a  beszélgetésből, úgy aludt mint  a bunda. Annyira bájosan vette a  levegőt, olyan volt mint egy angyal, annyira jól állt neki  a szőke haj, gyönyörűen kiemelte kék szemeit. Persze nekem se szép szőke hajam se gyönyörű kék szemem sincs, de ezt egy cseppet sem bánom! Olyan édesen feküdt, nem volt szívem felkelteni, de sajnos muszáj volt.
- Lili – simítottam meg az arcát, mire mozgolódni kezdett. – Ideje felkelni – mosolyogtam rá.
- Emma – ásított egy nagyot. – Még itt vagy?
- Mondtam, hogy nem megyek el. Nem igaz? – löktem óvatosan oldalba.
- De igaz, csak azt hittem álmodom. – mondta szomorúan, majd felderült az arca – Olyan jó, hogy itt vagy! – ölelt át hirtelen.
Erre nem tudtam mit mondani, csak szorosan magamhoz öleltem és hallgattam ahogy elkezd valamit dúdolni.  Nem tudom kitől örökölhette a hangját, mert a családban mindenkinek rémes hangja van, de Lilinek csodálatos.
- Mit dúdolsz? – kérdeztem, miközben igyekeztem úgy felkelni, hogy nem vettem tudomást  a még mindig sajgó bokámról.
- Várj megismétlem – feltartotta  a mutató ujját, vette egy mély levegőt, majd ismét belekezdtet:
„I won't let this little things slips out of my mouth
But if it's true, it's you, it's you, they add up to
I'm in love with you and all these little things „
- Ó, már tudom mi ez – jelentettem ki büszkén. Persze elsőre felismertem, csak szeretem hallgatni, ahogy a húgom énekel.
- Bárcsak egyszer találkozhatnék velük – sóhajtott.
- Megígérem, hogy látni fogod őket! – jelentettem ki határozottan. Mióta megismerte  a fiúkat a technika segítségével mindent tud róluk. Két éve az, az álma, hogy találkozhasson velük, elmondhassa nekik menyit jelentenek számára. Most megvan a lehetőségem arra, hogy összehozzak egy találkozót. Nem lesz könnyű, hisz Lili nem utazhat semmilyen járművel, maximum kocsival fél órát, de ennyi. Szóval némi fejtörést jelent, hogyan hozzak össze egy „randit”. Kicsi bűntudatom is van amiért nem említettem neki ezt az egész versenyt, de nem akartam benne hiú ábrándokat kelteni. Most, hogy bekerültem el kellene neki mondani, de félek megharagudna, hisz amíg ő itt fekszik egész nap én találkozhatok a  srácokkal, nem tudom mi lenne a  helyes.
- Figyelsz te rám? – dobott nekem egy párnát Lili.
- Mi? Bocsi kicsit elkalandoztam – ismertem be zavartan.
- Vettem észre – nevetett fel. – Csak szerelmes az én nővérem? – kérdezte kicsit gúnyosan.
- Dehogy – vágtam rá egyből .
- Igen, téged elnézve nem is csodálom – jó lassan végig mért – nekem tuti előbb lesz pasim – kacsintott.
- Mond csak mikor lettél te ilyen szemtelen? – kérdeztem és utána nyúltam, mert megszökni készült.
- Hmm.. talán a múlt hónapban – gondolkodott el.
- Igen? –csikizni kezdtem.
- Oké, oké visszavonom, csak hagyd abba – nevetett.
- Rendben – emeltem fel a kezem.
- Sajnálom lányok, de most már tényleg jönnöm kel – jött be az ajtón Klára.
- Már megint? – kérdezte Lili fájdalmas hangon, és kelletlenül visszafeküdt az ágyba. – Emma ugye délután vissza jössz?
- Persze – feleltem mosolyogva, miközben összeszedtem a táskám.
- Komolyan, ez remek! – vidult fel ismét . – Szia! – dobott egy puszit.
- Szia, és jó legyél! – kacsintottam, majd gyorsan adtam egy puszit az arcára és kiléptem a szoba ajtón.

Amint, kiléptem a folyosóra könnyek telepedtek a  szemeimbe. Már  hozzá kellet volna szoknom ehhez  a helyzethez, mégsem tudom végig nézni ahogy Lili megkapja az injekciókat, fáj látnom ahogy szenved. Tudom jól, ez segít neki mégis túl gyenge vagyok, hogy ezt végig nézzem.
- Emma – szólt utánam Timi, mikor már  a  bejárati ajtónál álltam.
- Igen? – fordultam hátra.
- Meg kéne nézni a bokádat – mondta.
- A bok.. Ja, nincs semmi baja, majd teszek rá jeget és befáslizom – mosolyogtam.
- Nem tetszik ez nekem – rázta  a fejét – legutóbb mikor így mentél, el szakítottál vagy négy szalagot, meg kéne röntgenezni.
- Az  a másik lábam volt, és most jól vagyok, tényleg. – mosolyogtam – Köszönöm, hogy törődsz velem, de  meg szeretném keresni anyut, délután még benézek.
- Rendben, ha ilyen makacs vagy – mosolyodott el – addig keresek neked egy rögzítőt – legyintett.
- Köszönöm – mosolyogtam.
- Ugyan már – mondta – Na de nem is tartalak fel tovább. Szia! – köszönt és már el is tűnt az ember tömegben.
Timi akkor kezdett el itt dolgozni, mikor a húgom ide került, volt, hogy esténként egy szemhunyásnyit sem aludtam, ilyenkor segítettem neki rendezgetni ezt –azt és beszélgettünk az élet nagy dolgairól, mint például: Tyúk vagy tojás? Hát arra jutottunk hogy Dinók és itt le is zártuk a  vitát. J
Elmosolyodtam, az emlékre. Milyen furcsa is az élet, csupa rossz után,  a húgom korházba került és a rengeteg villám csapás közepette megismertem Timit, azt hiszem ő az egyetlen barátom.