9. Egy hosszú, hosszú nap vége*-* 2/2

Szisztok!:)

Remélem mindenkinek jól sikerült a félév, és aki most írt annak a felvéli(:

Meghoztam (a teljes) részt..:$$ 

Az elejét már olvashattátok az előző bejegyzésemben^^
 Jó olvasást!!:)
Ui: tudom már unalmas...de tényleg nagyon jól esnek a komijaitok*-* köszönöm hogy írtok és ha esetleg még többen írnátok az valami fantörpikus lenne*-*♥

- Emma- szólt utánam Rosie. Észre sem vettem mikor álltak meg, upsz.
- Ó – kaptam észbe és gyors tempóban visszasiettem – bocsi kicsit elgondolkoztam.
- Vettük észre – nevetett Amy. – Egyébként itt vagyunk. – jelentette ki, majd elindultunk befelé de az ajtóban megtorpant. – Nincs meg a számod! – nézett rám.
- Igaz, mondom is – vettem elő a telom.
- Nem tudod fejből? – értetlenkedett Rosie.
- Nem, egyszerűen nem tudom megjegyezni – nevettem, de amit kinyitottam a készüléket az arcomra fagyott a mosoly. – Basszus anyu 5-ször kereset – mondtam. – Bocsi csajok, gyors visszahívom és mehetünk-szabadkoztam.
Kicsit arrébb álltam az ajtóból és tárcsázni kezdtem. Már azt hittem fel , amikor az ötödik csengetésnél végre felvette.
- Emma, kicsim! Minden rendben? – kérdezte anya idegesen.
- Semmi bajom anya! – nyugtattam meg gyorsan – Ne haragudj, nem vettem észre, hogy kerestél – mentegetőzetem.
- A lényeg, hogy minden rendben, de ezentúl sűrűbben nézd a mobilod légy szíves.
- Ne haragudj – kértem bocsánatot. – Lili már alszik? – kérdeztem remélve, beszélhetek a húgommal és mindent elmondhatok neki.
- Igen kicsim, nehéz napja volt – mondta fáradtan.
- Értem, akkor ha felébredt mindenképp mond meg neki, hogy kerestem légy szíves – kértem.
- Átadom – mondta anyu – Na de mesélj, milyen volt a válogató?
-  Hűű, hát frenetikus volt! – kezdtem bele – Megismertem két csodálatos lányt, Rosiet és Amyt, biztos nagyon jó barátnők leszünk. És, és képzeld benne vagyok abban  a négy táncosban akik a közvetlenül  a fiúkkal táncolnak, majd és  én Harry párja lettem – ecseteltem lelkesen.
- Értem, nagyon örülök neki, hogy boldog vagy! – mondta anyu. – És hol szállsz meg?
- át mivel nagyon elfáradtunk a  válogatón, ezért Amy felajánlotta, hogy aludhatok náluk, de persze csakis amíg gyorsan nem találok valami hotelt! – mondtam – Nem szeretném kihasználni a kedvességét – szabadkoztam.
- Bízom benned kicsim, hogy sosem tennél ilyet, és bár örülök, hogy nem  a híd alatt alszol azért kicsit aggaszt, hogy ismeretlen embereknél leszel. Nem beszélhetnék Amy anyukájával – kérdezte teljesen ártatlanul.
- Hát felőlem beszélhetnél, csak hát, izé – kezdtem bele – nem hiszem, hogy Kate beszél magyarul – böktem ki végül.
- Igaz, igaz – látta be anyu – akkor kénytelen leszek megbízni benned, de ígérd meg BÁRMI van telefonálsz – mondta határozottan de hallottam, hogy elfolyt egy ásítást.
- Ígérem, és köszönöm, hogy megbízol bennem! – mondtam kicsit meghatódva, hisz azért elég nagy dolog, hogy elenged egyedül egy tök idegen országba aminek még csak a nyelvét sem  beszéli. Ráadásul az út is minimum  óra szóval ha segítségre van szükségem nem nagyon számíthatok rá, és mégis elengedett, mert tudja mennyit jelent ez nekem – Te vagy  a világ legeslegjobb anyukája, Szeretlek! – mondtam neki.
- Én is szeretlek kicsim! – mondta, majd ismét elfojtott egy ásítást, hosszú volt ez  nap az biztos, és – felnéztem az előttem tornyosuló dicora, majd az újdon sült barát
nőimre- még messze nincs vége…
- Anyu, most leteszlek- mondtam- Holnap délelőtt telefonálok!  - kezdtem búcsúzkodni.
- Szia kicsim, jó legyél! – köszönt el.
- Én mindig. Szia, anya! – köszöntem el én is, majd vissza siettem Rosieékhoz.
- Az előbb is ennyien voltak? – mintha za  előbb még nem álltak volna kb negyvenen az ajtó előtt.
- Még csak most indul az este – kacsintott Amy, majd megragadta  akarom – Gyere, mert sosem jutunk be!
Egy bő negyed óra múlva már a ruhatár előtt álltunk Rosieval és vártuk , hogy Amy is csatlakozzon.
- Itt mindig ennyi ember van? – kérdeztem félve Rosiet.
- Általában igen – mondta – sok híresség jár ide – tette hozzá. Király.
- Mehetünk – jelentette be Amy, majd karon ragadott minket és maga után vonszolt a  tánctér felé.
Említettem, hogy még sosem jártam ilyen helyen? Azért valami elképzelésem volt, hogyan is nézhet ki egy ilyen buli: Jó zene, jó fej emberek és sok-sok tánc. Valahogy az én fejemben nem így jelent meg álmaim partyja, mint ahogy a  szeme elé tárult. Az első gondolatom az volt, hogy EPILEPSZIÁS ROHAMOT FOGOK KAPNI!!! Minden féle fény villózott, különböző idő közönként, mellé társult az orbitálisan hangos zene, az elmaradhatlan – teljesen felesleges-  füstgép és persze  a tömeg nyomor.

Egy óra elteltével, Amy már nagggyon jóól érezte magát. Szerintem kicsit túl sok kék koktélt ivott.  Rosie is ivott valamit, csak én nem. Szerintem ebben  a teremben csak én nem ittam egy kortyot sem. Tudom, über nyomi vagyok, de nem bírom… Sosem szerettem még csak  a szagát, bocsánat illatát sem!
Barátnőim bevágtattak a  táncparkett közepére táncolni, én pedig inkább maradtam a  bárpultnál. Azt hiszem valamit nem vettem figyelembe, amikor az ilyen bulizós estékről meséltek, ott mindenki részeg volt. Az ilyen bulik szerintem csak úgy olyan jók mint mondják, vagy már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy bulizzak.
- Mikor is keltem? Ránéztem a karórámra. Olyan 20 órája lehetett, régen volt.
- Emma – hirtelen majdnem leestem a székről, ahogy meghallottam a nevem. - Szia – köszöntött a kedves ijesztgetős.
- Szia – üdvözöltem a  mellettem helyet foglaló kék szempár tulajdonosát.
- Hogy- hogy itt? – kérdezte mosolyogva.
- Amyvel és Rosieval jöttem – mutattam a parkett felé, ahol egy kisebb tömeg alakult ki. Eddig sem voltak kevesen, de most.. – Egyedül jöttél? – kérdeztem Niallt.
- Nem – nevetett – ott vannak valahol a  srácok is – mutatott oda ahova az imént én.
- Ez megmagyarázza azt a tucat lányt akik extázisban ugrálnak és sikítoznak – bólintottam.
- Igen lehetséges.
- Te miért nem vagy ott? – kérdeztem. Nem értem, miért nem pánikoltam be, hisz abszolúte semmi a kommunikációm a másik nemmel, és mégis, olyan simán beszélgetek vele. Meglehet, hogy már alszok és ezt csak álmodom…
- Elméletileg ott vagyok – szakította félbe a gondolat menetemet – csak észrevettelek és gondoltam köszönök – nézett rám egy gyönyörű mosoly kíséretében. Oké, eddig tartott a  magabiztosságom.
- É-értem – mosolyogtam vissza rá, bár tuti, hogy nem sikerült olyan jól a mosolyom, mint az övé.
- Meg így legalább van egy kis időm, mielőtt elárasztanak – mondta hirtelen – Jajj, ne hogy azt hidd, hogy nem szeretem a rajongóinkat! Dehogy erről szó sincs, csak néha kicsit fárasztó, folyton ott vannak minden hol lesik minden lépésemet meg..
- Niall – fojtottam belé a szót – én meg sem szólaltam – emeltem fel a kezem – De szerintem kiszúrtak – súgtam neki oda, majd mire visszatértem a Colámhoz, már ott is termett egy csapat rajongó.
- Sziasztok! –fordult feléjük Niall. – Mi újság? – kérdezte mosolyogva, mire a fanok lefagytak és meg sem tudtak mozdulni.  Szőke íren már látszott a fáradtság és semmit nem tudott kinyögni, kezdett kicsit kínossá válni a helyzet, gondoltam kisegítem őket. Meg kerültem a  rajongó csoportot, majd úgy tettem , mintha én is egy lennék közülük:
- Úristen el sem hiszem, hogy találkozunk! – kezdtem, majd hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam a telefonom – Csinálnál velem egy képet? – kérdeztem, majd mikor láttam, hogy nem tudja mire vélni a helyzetet feltűnéstelenül  meglöktem egy kicsit, majd folytattam az idétlen mosolygást. Szerencsére kapcsolt, gyorsan az egyik lány kezébe nyomtam a telom és egy „lassan egy napja nem aludtam, de a kedvenc hírességemmel készítek épp képet” mosolyt villantottam – Köszönöm!! – hálálkodtam, majd elindultam a tánctér felé, mert hirtelen mindenkinek kellett egy kép. J
A parkett közepe fele haladva egyre több lett körülöttem az ember. Annyira igyekeztem a lehető legkevesebb emberrel érintkezni, hogy a végén neki mentem az előttem állónak.
- Bocsi – mondtam, majd mikor fel néztem nem hittem a szememnek. Most komolyan nem lehetek olyan szerencsétlen, hogy egy nap kétszer menjek neki ugyanannak az embernek.
- Rohanós csaj! Szia!- köszöntött Harry egy pimasz mosoly kíséretében.
- Úgy érzem illendő lenne bemutatkoznom – nyújtottam felé a kezem – Emma Nagy – mondtam ki a nevem a lehető legnyugodtabban egy mosoly kíséretében. Oké, talán nem tetszik, hogy Rohanós csajnak hív. Egy ideig értetlenül meredt rám majd kezet rázott:
- Szia Emma Nagy – mosolygott – Harry vagyok.
- Szia Harry –mondtam, majd tovább indultam tovább a barátnőim keresésére, nem kellett messze mennem.
- Emma – ugrott a nyakamba Amy – én úúgy szeretlek! – sikította, nem igazán tudtam mire vélni a dolgot, így  tanácstalanul az előttem álló Rosiera meredtem.
- Kicsit becsípett – sóhajtott – várható volt, nem nagyon tud mértéket tartani – nézett anyáskodva a barátnőnkre.
- Értem – mosolyogtam, és igyekeztem megtartani Amyt nehogy elessen ugyanis egy kedves valaki neki ment.
- Azok ott a srácok? – kérdezte becsiccsentett barátnőm, majd a még mindig türelmesen dedikáló One Direction felé mutatott.
- Igen, azt hiszem ők azok – feleltem.
- Ezt nem kellet volna – mondta fej csóválva Rosie, de még mielőtt megindokolhatta volna a kijelentését Amy keresztül vágtatott a tömegen, meg sem állva a bárpultig. Miközben utána igyekeztünk azon gondolkoztam, hogy van-e Vigyázat  Józan! felirat a fejemen, mert (nem beképzelem!) minden pasi aki epekedve nézett Amyre félre fordult mire oda értem, na nem mintha hiányoztak volna azok a szem párok..
Mire végre beértük már teljesen el veszett a tömegben. Mondanom sem kell én  nem kockáztattam, meg befurakodni abba giga nagy ember halomba, ezt feladatot inkább Rosiera hagytam.  Míg szőke barátnőm tolakodott addig én félre álltam, és borzalmas menő és érdekes elfoglaltságot kerestem magamnak. Ez  kb annyiból állt,hogy nézegettem a különböző színű üvegeket a polcokon, ez egész jó unalom űzőnek bizonyult amíg nem találkoztam a pultos égető tekintetével. Elsőre, sőt másodszorra sem tudtam hova tenni a dolgot, aztán megláttam a bárpulton egy magányosan ácsorgó félig üres Clolás poharat. O-o.. azt hiszem elfelejtettem kifizetni.
Gyorsan előkaptam a tárcám, majd sűrű bocsánat kérések közepette kifizettem az üdítőm ( amit persze már nem ittam meg, hisz vagy fél  órára magára hagytam).
Egy jó negyed óra elteltével egy elég tekintélyt parancsoló férfi lépett be  mögöttem eddig sunyin meghúzódó ajtón, majd intett a fiúknak. Egyedül Liam látta  a kézjelet, ügyesen kikeveredett a tömegből, majd az ijesztő pasas mellé lépett.
Azt ugyan nem értettem mit beszéltek, de gyanítom köze lehetett a sarokban álló lépcsőhöz. Vagyis nem is inkább ahhoz, hanem ahhoz ahova vezet.  A szememmel követtem az útvonalát. Eddig észre sem vettem, hogy fölöttünk egy galéria szerűség. Hát a megfigyelő képességem nem épp a leg fejlettebb. Azért azt össze raktam, hogy ott lehet a V.I.P részleg. Na jó nem volt valami nehéz dolgom, mert a lépcső előtt egy láncon lógott egy aranynak kinéző tábla amin hatamas betűkkel állt, hogy V.I.P.  Na meg a srácok libasorban vonultak fel a menekvést jelentő beakstage-be.
Én személy szerint nem bántam volna, ha már fekhettem volna és végre normálisan aludhattam volna. Persze a csajok még nem akartak menni, így rövid időn  tánctér közepén találtam magam.
Meg kell hagyni jó számokat adtak  és miután észrevettem, hogy mindenki milyen idiótán táncol és hogy ez senkit nem érdekel, elengedtem magam.
Órákon keresztül csak táncoltunk, majd elindultunk Amyék háza felé. Annyira kimerült voltam, hogy nem emlékszem hogyan jöttünk haza, vagy mennyi ideig álltam a zuhany alatt. Csak azt tudom, hogy most itt fekszem a vendég ágyban, és a fejemben minden féle elképesztő képek cikáznak, a mai nap képei. Biztos vagyok benne, hogy mikor holnap reggel felkelek, az életem gyökerestől megváltozik, Tudom,mindez jó…de akkor miért van ez a görcs a gyomromban. Mitől félek??

Részlet....

Sziasztok!!:)

Igen tudom, mostanában nagyon szétszórt vagyok..:$$$

Próbálok ezen javítani:$$ Most csak részletet tudok hozni :$

/a komik nagyon jól esnek/esnének :$$*-*/

Jó olvasást!!:)♥

- Emma- szólt utánam Rosie. Észre sem vettem mikor álltak meg, upsz.
- Ó – kaptam észbe és gyors tempóban visszasiettem – bocsi kicsit elgondolkoztam.
- Vettük észre – nevetett Amy. – Egyébként itt vagyunk. – jelentette ki, majd elindultunk befelé de az ajtóban megtorpant. – Nincs meg a számod! – nézett rám.
- Igaz, mondom is – vettem elő a telom.
- Nem tudod fejből? – értetlenkedett Rosie.
- Nem, egyszerűen nem tudom megjegyezni – nevettem, de amit kinyitottam a készüléket az arcomra fagyott a mosoly. – Basszus anyu 5-ször kereset – mondtam. – Bocsi csajok, gyors visszahívom és mehetünk-szabadkoztam.
Kicsit arrébb álltam az ajtóból és tárcsázni kezdtem. Már azt hittem fel , amikor az ötödik csengetésnél végre felvette.
- Emma, kicsim! Minden rendben? – kérdezte anya idegesen.
- Semmi bajom anya! – nyugtattam meg gyorsan – Ne haragudj, nem vettem észre, hogy kerestél – mentegetőzetem.
- A lényeg, hogy minden rendben, de ezentúl sűrűbben nézd a mobilod légy szíves.
- Ne haragudj – kértem bocsánatot. – Lili már alszik? – kérdeztem remélve, beszélhetek a húgommal és mindent elmondhatok neki.
- Igen kicsim, nehéz napja volt – mondta fáradtan.
- Értem, akkor ha felébredt mindenképp mond meg neki, hogy kerestem légy szíves – kértem.
- Átadom – mondta anyu – Na de mesélj, milyen volt a válogató?
-  Hűű, hát frenetikus volt! – kezdtem bele – Megismertem két csodálatos lányt, Rosiet és Amyt, biztos nagyon jó barátnők leszünk. És, és képzeld benne vagyok abban  a négy táncosban akik a közvetlenül  a fiúkkal táncolnak, majd és  én Harry párja lettem – ecseteltem lelkesen.
- Értem, nagyon örülök neki, hogy boldog vagy! – mondta anyu. – És hol szállsz meg?
- át mivel nagyon elfáradtunk a  válogatón, ezért Amy felajánlotta, hogy aludhatok náluk, de persze csakis amíg gyorsan nem találok valami hotelt! – mondtam – Nem szeretném kihasználni a kedvességét – szabadkoztam.
- Bízom benned kicsim, hogy sosem tennél ilyet, és bár örülök, hogy nem  a híd alatt alszol azért kicsit aggaszt, hogy ismeretlen embereknél leszel. Nem beszélhetnék Amy anyukájával – kérdezte teljesen ártatlanul.
- Hát felőlem beszélhetnél, csak hát, izé – kezdtem bele – nem hiszem, hogy Kate beszél magyarul – böktem ki végül.
- Igaz, igaz – látta be anyu – akkor kénytelen leszek megbízni benned, de ígérd meg BÁRMI van telefonálsz – mondta határozottan de hallottam, hogy elfolyt egy ásítást.
- Ígérem, és köszönöm, hogy megbízol bennem! – mondtam kicsit meghatódva, hisz azért elég nagy dolog, hogy elenged egyedül egy tök idegen országba aminek még csak a nyelvét sem  beszéli. Ráadásul az út is minimum  óra szóval ha segítségre van szükségem nem nagyon számíthatok rá, és mégis elengedett, mert tudja mennyit jelent ez nekem – Te vagy  a világ legeslegjobb anyukája, Szeretlek! – mondtam neki.
- Én is szeretlek kicsim! – mondta, majd ismét elfojtott egy ásítást, hosszú volt ez  nap az biztos, és – felnéztem az előttem tornyosuló dicora, majd az újdon sült barát
nőimre- még messze nincs vége…

9. Egy hosszú, hosszú nap vége *-*/1

Sziasztok!:)

Először is nagyon nagyon nagyon BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!!!!♥

Most kicsit rövidebb résszel érkeztem :$$ valamiért most csak ennyire futotta...de nem akartam tovább várakoztatni titeket:$$$$

Igyekszem még a hétvége előtt meghozni  a folytatást:$$$ 

Remélem azért tetszeni fog :$$

Jó olvasást!!:)

Néztem ahogy a másik hét táncos szomorúan elhagyják a termet. Mikor mindenki elment, leültünk a színpad közepére és vártuk, hogy Danielle megszólaljon.
- Tehát – állt meg előttünk Harry – Bekka – mutatott Bekkára – Amy – mosolygott a barátnőmre és nem tudtam nem észrevenni mennyire elvörösödött – Rosie – mutatott szőke barátnőmre, majd megállt előttem – és a Rohanós csaj – mondta egy ezer wattos mosoly kíséretében.
Épp reagálni készültem,  amikor Dani megszólalt:
- Először is gratulálok nektek, frenetikusak voltatok! –mosolygott ránk. Ahogy észrevettem Bekka értetlen ugyanakkor gyilkos pillantását, gyorsan elfordítottam a fejem, egyenesen Niallel szemben találtam magam. Nyeltem egy kicsit, majd nagy nehezen, de levettem a tekintetem azokról a gyönyörű kék szemekről.  – Tehát első napirendi pont – kezdte Danielle.
- Khm – szólalt meg Liam.
- Igen – értetlenkedett Dani.
- Mi is szeretnénk Gratulálni – mondta.
- Szóval, GRATULÁLUNK! –mondta Niall és én automatikusan a hang irányába fordultam. Fogalmam sincs miért van ez  a furcsa érzésem ha ránézek, nem értem.
-  Köszönjük – mondtuk kórusban.
- Na szóval, gyorsan elmondom a legfontosabbakat, aztán mehettek is – mosolygott Danielle. – Holnap még kaptok egy pihenő napot, aztán holnap után kezdődnek az edzések. Reggel 8-ra gyertek minden nap – kivéve vasárnap- a pontos cím a papíron van amit kaptatok. Azt még egyenlőre nem tudom meddig fog tartani az edzés, majd az alapján derül ki mennyire megy a koreo, na de ezek  a lapon is rajta vannak – mosolygott továbbra is. – Ami viszont rátok vonatkozik, igazából annyi, hogy néhol mást táncoltok mint a többiek és lesznek olyan részek mikor a fiúknak kell majd   a „barátnőjét” alakítanotok. Szóval most gyorsan kiválasztom  a párotokat, aztán tényleg mehettek – mondta, majd mind felálltunk egy sorba.
Amy Louishoz került, Bekka Zaynhez, Rosie (mivel szőke) Niallhöz én pedig Harryhez kerültem.  Talán kicsit belül titkon csalódott voltam, amiért nem Niallhez kerültem, nem tudom miért, hisz mindenki ugyan úgy szeretek, lehet azért mert vele már beszéltem.
- Rendben ezzel is megvolnánk – mosolygott Danielle – köszi, hogy eljöttetek és üdv a csapatban – mondta szívéjesen – Most pedig nyomás pihenni!  Sziasztok! – köszönt el.
- Sziasztok! – köszöntünk el mi is.

Amyék háza csodálatos volt! Egy gyönyörű környék, gyönyörű háza.
- Biztos nem fogok zavarni? – torpantam meg az ajtóban.
- Tuti – mosolygott biztatóan – gyere már – ragadta meg a kezem és behúzott maga utána házba. – Szia anya megjöttünk! – köszönt.
- Amy, Szia! – jött ki Amy anyukája  az egyik helyiségből. Nagyon kedvesnek és fiatalosnak tűnt, hosszú sötétbarna haja kontyba volt fogva. – Te biztosan Emma vagy! – nézett rám – Kate vagyok szia!
- Jó napot! – mosolyogtam zavartan. – Nagyon-nagyon köszönöm, hogy itt aludhatok, igazán nem szeretnék a  terhetekre lenni (Borzasztó  furcsa, hogy nincs magázás az angolban.) – mondtam miközben teljesen elpirultam.
- Ugyan  - legyintett – mégsem hagyhatom hogy az utcán éjszakázz.
- Köszönöm, igyekszem nem útban lenni – hálálkodtam.
- Gyere Emma megmutatom a  házat – ragadta meg a kezem Amy, majd körbevezetett.
A ház fantasztikusan néz ki. Két emeletes; lent van a konyha a nappali és egy fürdő szoba. Fenn, három háló, egy vendég szoba és két fürdő. Igazán ízlésesen, szépen, modernen berendezve minden.
- Oké, szerintem minden lényegeset láttál – mondta Amy – most pedig mennyünk készülődni, mert Rosie 8-ra jön és már 5 óra! – nézett az órájára, majd eltűnt a szobájába.
Fejcsóválva mentem utána, majd letelepedtem az egyik babzsák foteljében.
Miközben készülődtünk megtudtam, hogy Amynek van egy  5 éves húga, Emily. Apukája nagyon keveset van itthon, mert katonaként dolgozik.
- Na és veled mi a  helyzet? – kérdezte, miközben a hajamat próbálta kivasalni.:D
- Anyuval és húgommal Lilivel élek. Lili most 12, nagyon különleges gyerek – mosolyogtam.
- És apukád?
- Már rég lelépet, de jobb is így – vontam meg a vállam.
- Ó, értem – mondta együtt érzőem Amy. – Készen is vagy – jelentette ki, majd a tükör felé fordított.
Oké talán  hülyén hangzik, de alig ismertem magamra.  Amy olyan szép sminket és hajat csinált nekem, hogy csak hű!
- Aszta! – ámuldoztam – Valld be hogy titokban varázsló vagy – mondtam.
- Meglehet – mondta miközben igyekezet úgy enni egy szendvicset, hogy ne kenje el a sminkjét.
- Lányok – szólt fel Kate – itt van Rosie .
- Megyünk! – kiabált le Amy. Gyorsan összeszedtük  a cuccainkat, kikapcsoltuk az elengedhetetlen háttér zenét és már indultunk is lefelé.
- Nahát, de csinik vagytok – mosolygott Kate elismerően.
- Köszönjük – mondtam, mire Amy rávágta, hogy : Ez csak természetes!
- Aaaaaamy- szaladt ki a konyhából Emily, egyenesen a nővére karjaiba.
- Kis hercegnőm, hát te még nem alszol? – kérdezte kedvesen.
- De csak alva járok! – vágta rá egyből.
- Mindjárt sejtettem – nevetett fel Amy.
- Szia Emily, Emma vagyok – mutatkoztam be neki, mert úgy éreztem így illendő. :)
- Szia, szereted spongya bobot?
- Ő igen – válaszoltam bizonytalanul.
-  Helyes. Hupikék törpikék?
- Az egyik kedvencem – mosolyogtam rá.
- Barbee mesék?
- AZ összeset láttam – erre a kijelentésre Rosie (akii épp a konyhából jött ki) Amy és Kate is furán meredt rám, én meg csak megvontam a vállam.
- Rendben – gondolkodott el Emily – Maradhatsz – jelentette ki végül és megölelt.
- Köszönöm – viszonoztam az ölelését.
- Jól van kicsim, most már nyomás aludni – mosolygott rá kedvesen Kate. – Menj előre, megyek mindjárt .
- Oké, Sziasztok! – köszönt el majd egy cuppanos puszit nyomott Amy arcára.
-  Merre mentek? – fordult Amy felé az anyukája.
- A közeli klubba, de nyugi taxival jövünk haza, nem iszok sokat és ha nem baj akkor Rosie itt aludna. – számolt be a  lány.
- Rendben, dehogy baj! Ne gyertek későn és Amy – nézett rá aggódva – tudom, hogy elmúltál 18.
- Egy hónapja és két napja – mondta büszkén.
- Tudom – sóhajtott Kate. – Jók legyetek – köszönt el végül.
Amint kiléptünk az ajtón egyből megéreztem az arcomon acsipős levegőt. Nem mondhatnám, hogy hideg volt, mégis összehúztam magamon  a kabátom.
- Nem fáztok? – kérdeztem a lányokat útközben, uhyanis Amy és Rosie egy-egy térdig érő ruhát választottak.
- Egyáltalán nem – mosolygott Rosie.
- Én sem – vonta meg a vállát Amy.
- Hát ti tudjátok, azért én örülök, hogy farmer mellet döntöttem. – mosolyogtam. Nem mintha sűrűn járnék buliba és annyi bulizós ruhám lenne. Igazából még sosem voltam discoban, tudom, hogy ultra lúzer vagyok, de ez van. Meg kell hagyni tartottam is kicsit az este további részétől. Idegen város, idegen közeg, idegen emberek, idegen minden, de nem baj. Épp azért jöttem ide, hogy kicsit éljek és itt az ideje ezt elkezdeni!